/ Minta-lecke ::.
Minta tananyag és teszt
Bevezetés a kulturális antropológiába
Az alábbi példa egy teljes oktatási egységet mutat be a rendszerben: lecke, tananyag és a hozzá kapcsolódó teszt egy felületen.
A bemutató segítségével megtekinthető, hogyan épül fel egy tananyag, hogyan kapcsolódnak hozzá kérdések, valamint hogyan történik a teszt kitöltése és kiértékelése.
Mit mutat a példa?
- leckék és tananyagok felépítése
- tartalom megjelenítése (szöveg, dokumentum)
- teszt és kérdéstípusok használata
- kitöltési folyamat és működés
Lecke megnyitása
Bevezetés a kulturális antropológiába
A iakimerák testi rítusai (egy példa)
A kulturális antropológia módszerei
Résztvevő megfigyelés
Interpretáció és nézőpont
Kulturális relativizmus
Mi a kulturális antropológia?
A kultúra tágabb szemszögből is ellentmondásos fogalom: mindenhol, minden emberi megnyilvánulásban tettenérhető, mégis mindenhol más. Nemcsak térben más, hanem időben is, így az, ami térben egységesnek tűnhet, történetében eltérő. Amit ma divatosnak tartunk, holnap már nem lesz az, amit szépnek, az a 19. században még csúnya volt. Mégis, minden különbsége ellenére találhatunk jócskán azonosságokat: például minden kultúra tiltja a szülőkkel létesített szexuális kapcsolatot (incesztus). Lévi-Strauss, a leghíresebb strukturalista etnológus „botránynak” nevezte, hogy a természet és a kultúra egymással ellentétes fogalmai egyaránt jellemezhetik az incesztust, mert noha törvény, azaz nagyon is kulturális, univerzálisként mégis inkább a természethez, az ember biológiai meghatározottságaihoz tartozik. A megnyilvánulások tér- és időbeli variabilitása mellett a kultúra és az egyén kapcsolata is meglehetősen ellentmondásos: nehéz megállapítani, hogy egy-egy ember életmódjából mi közösségi és mi teljesen egyedi.
A legkézenfekvőbb példa minderre az emberi nyelv: noha minden kultúrának van nyelve, mind más. Egy nyelven belül ugyanakkor többféle nyelvhasználat létezik, és ezek (bár a nyelvművelők az ellenkezőjét állítják) mind egyenértékűek, akár táj-, akár csoportnyelvről van szó. Ugyanakkor egy-egy nyelv is állandóan változásban van, azaz egy nyelv sem tekinthető állandónak és azonosnak önmagával. Az egyén nyelvhasználata pedig, bár tisztában van nyelve szabályaival (hiszen használja), mindig sajátos kombinációja többféle csoport- és tájnyelvenek, sőt idegen nyelveknek is. Így tehát a nyelvtant is „nyelv”-tannak kellene neveznünk, hiszen nincs egy egységes és megragadható nyelv, amelynek lehetne tana. És végül tulajdonképp az se tudható, hogy pontosan mi a nyelv: a különféle beszédbeli megnyilvánulások absztrakt szabályrendszere (amely a szó hétköznapi értelmében nem is létezik, hiszen csak elvonatkoztatások útján következtethetünk rá), vagy egy valódi program az emberi agyban, amely irányítja a lehetséges megnyilvánulások formálását.
A legkézenfekvőbb példa minderre az emberi nyelv: noha minden kultúrának van nyelve, mind más. Egy nyelven belül ugyanakkor többféle nyelvhasználat létezik, és ezek (bár a nyelvművelők az ellenkezőjét állítják) mind egyenértékűek, akár táj-, akár csoportnyelvről van szó. Ugyanakkor egy-egy nyelv is állandóan változásban van, azaz egy nyelv sem tekinthető állandónak és azonosnak önmagával. Az egyén nyelvhasználata pedig, bár tisztában van nyelve szabályaival (hiszen használja), mindig sajátos kombinációja többféle csoport- és tájnyelvenek, sőt idegen nyelveknek is. Így tehát a nyelvtant is „nyelv”-tannak kellene neveznünk, hiszen nincs egy egységes és megragadható nyelv, amelynek lehetne tana. És végül tulajdonképp az se tudható, hogy pontosan mi a nyelv: a különféle beszédbeli megnyilvánulások absztrakt szabályrendszere (amely a szó hétköznapi értelmében nem is létezik, hiszen csak elvonatkoztatások útján következtethetünk rá), vagy egy valódi program az emberi agyban, amely irányítja a lehetséges megnyilvánulások formálását.
Villámtörténet
Önellenörző teszt

